Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel dclkezések szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A jogerős ítélet a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos kötelezettségét sértette meg, amikor lényegében kizárólag az írásba foglalt megállapodás alapján állapított meg tényállást, és nem értékelte azokat az egyéb bizonyítékokat, amelyek a felek valóságos szerződéses akaratára és ezek alapján a megállapodás tényleges tartalmára vonatkoztak. Az első fokú eljárásban a bíróság összegyűjtött olyan bizonyítékokat, amelyek alkalmasak arra, hogy azok egybevetett értékelésével történjen meg a tényállás megállapítása abban a tekintetben, hogy a felek szándéka milyen tartalmú megállapodásra vonatkozott. A felperes, valamint az alperes ügyletkötésben részt vett ügyvezetője és az alperes telepvezetője egybehangzóan azt adták elő: a szerződő felek valóságos szerződési akarata arra irányult, hogy az alperes megvásárolja az ingatlant, ha arra a szükséges hatósági engedélyek rendelkezésre állnak. Ebben a felek szóban megállapodtak, ugyanakkor bérleti szerződés kötésére valóságos szerződési akaratuk nem volt, ilyen okirat elkészítése csupán azt szolgálta, hogy ennek alapján az alperes eljárhasson a hatóságoknál az engedélyezési eljárásban. A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Ebből következően a 82