Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel [Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése]. A felperes a kutyát átadta az alperesnek, és megállapodtak annak vételárában is. Így a felek a szerződés hatályának beálltát nem tették függővé bizonytalan jövőbeli eseménytől. A feleknek az a megállapodása, amely szerint az alperes ellenértékként az első ellésből származó egy db kölyköt ad a felperesnek vagy 1000 forintot, nem más, mint az alperes szolgáltatásának esedékességére vonatkozó kikötés. A kutya utóbb tenyésztésre alkalmatlanná vált. Nincs ugyan egyértelműen bizonyítva, hogy a baleset folytán már nem volt pároztatható, - ám az alperesnek az erre vonatkozó előadásával lényegében azonos módon nyilatkozott a felperes is, aki szerint a kutya már olyan korban van, amikor az első kölykezés már nem engedhető meg. A vagylagos szolgáltatások közül tehát az egyiknek a teljesítése lehetetlenné vált, így a felek közötti szerződés a másik szolgáltatásra korlátozódott [Ptk. 311. §-ának (1) bekezdése]. Minthogy pedig kétségtelenül elmúlt már az az időszak, amelyet a felek a kutya első kölykezésének idejeként a szerződés megkötésekor számításba vehettek, a vételár kifizetése esedékessé vált akkor, amikor a felperes a fizetési kötelezettség teljesítésére az alperest felszólította [Ptk. 298. §-ának b) pontja]. Az alperes tehát legkésőbb a perindításkor késedelembe esett. így téves és jogszabálysértő a másodfokú bíróságnak a keresetet elutasító döntése. A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. 31