Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel egyes különös nemei nem állapítható meg, mert az érdekelt alperesek - a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alap­ján - bizonyítani tudták azt a tényt, hogy a IV. r. alperes vagyontárgyai - közöttük a felperesek által igényelt ingatlanok - értékesítése, a jogsza­bályban előírt legkedvezőbb feltételekkel [1991. évi 1L. törvény 48. § (2) bekezdés], csak úgy tör­ténhet meg, ha azokat nem külön-külön, hanem a vagyontömeg számottevő részét együttesen érté­kesítik. A felperesek nem voltak abban a helyzet­ben, de nem is akarták ilyen feltételek mellett az ingatlanokat megvásárolni, ugyanakkor az 1. és a II. r. alperesek csak azzal a feltétellel voltak haj­landóak az eredeti szerződési ajánlatukat fenn­tartani, ha a felperesek által igényelt ingatlanokat is megvásárolhatják. Az adott esetben tehát nem volt elvárható a valamennyi vagyontárgyát elad­ni kényszerülő IV. r. alperestől, hogy ne fogadja el az I. és a 11. r. alperes számára kedvezőbb aján­latát, de ezt a képviseletében eljáró felszámoló meg sem tehette volna a már hivatkozott jogsza­bályi előírásból következően. A felpereseknek az az előadása, hogy az álta­luk hivatkozott per tárgyává tett erdőingatlan sem kerülhetett együttes értékesítésre a IV. r. al­peres egyéb vagyontárgyaival, azért nem bír je­lentőséggel, mert az említett ingatlanra vonat­kozó szerződésre - annak hatósági jóváhagyása hiányában - nem a hatálytalanság, hanem az ér­vénytelenség jogkövetkezményeit kelleti alkal­mazni [Ptk. 215. § (3) bekezdés], így jogi meg­ítélésük a perbeli ingatlanokéval nem azonosít­ható. 264

Next

/
Thumbnails
Contents