Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel egyes különös nemei ben, mind pedig a megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletében helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az I. r. alperesnek a II. r. alperes által benyújtott vételi ajánlatot a szerződés megkötése előtt a Ptk. 373. § (1) bekezdés előírásának megfelelően közölnie kellett volna a felperesekkel annak érdekében, hogy gyakorolhassák az őket jogszabály alapján megillető elővásárlási jogot. Az 1. r. alperes tehát nem vitásan megsértette a felperesek elővásárlási jogát. A Ptk. elővásárlási jogra vonatkozó szabályait ugyanis a Cstv. 48. §-ának (2) bekezdésében szabályozott elővásárlási jogra is alkalmazni kell, tekintettel arra, hogy az elővásárlási jog a magyar jogban egységes jogintézmény, amelynek lényegadó szabályait a Ptk. tartalmazza. A Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése szerinti nyilvános értékesítés - mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság már több ügyben (pl. BH. 1996/2/1 16.) is rámutatott - nemcsak a pályázat nyilvános kiírását jelenti, hanem az értékesítés egész folyamatának nyilvánosságát, tehát annak biztosítását, hogy nemcsak a vevőként jelentkező személyek, hanem az elővásárlási jog jogosultjai - akiknek részéről nem előfeltétel a pályázaton való részvétel - is az értékesítés során végig jelen lehessenek, és a pályázati kiírásra adott vételi ajánlatokat megismerve, gyakorolhassák jogszabályban biztosított jogukat. Tévedett viszont a másodfokú bíróság akkor, amikor a Ptk. 373. §-ának (3) bekezdéséből azt a következtetést vonta le, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett jogszabályon alapu258