Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A jogszavatosság Ennek értelmében az alperes köteles volt a gépkocsi tulajdonjogát a felperesekre átruházni. A felperesek azonban nem szerezhettek tulajdonjogot, mert az alperes sem volt a gépkocsi tulajdonosa [Ptk. 117. § (1) bek.]. Nem alapos ugyanis az alperesnek a Ptk. 118. §-ára alapított védekezése. Az a tény, hogy a gépkocsit autópiacon vásárolta, nem minősül kereskedelmi forgalomban való vásárlásnak, mert az eladó nem volt kereskedő, és a tulajdonos nem is bízta rá a gépkocsit. Mivel az alperes nem vált a gépkocsi tulajdonosává, nem tudott eleget tenni annak a kötelezettségének, hogy a felperesek részére tulajdonjogot szolgáltasson. Helyesen állapította meg a bíróság jogerős ítéletében: az a körülmény, hogy az eladó nem tulajdonosa a gépkocsinak és így azon a vevő nem szerezhet tulajdonjogot, nem az adásvételi szerződés érvénytelenségét eredményezi, hanem az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságát (jogszavatosság) veti fel. A Ptk. 369. §-ának (1) bekezdése szerint, ha harmadik személynek az adásvétel tárgyára olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza, a vevő elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet. A felperesek keresetükben a vételárat követelték vissza, ezért attól függetlenül, hogy a követelés jogcímét tévesen jelölték meg, a másodfokú bíróság az igényüket - helyesen - a szerződéstől való elállásként és jogkövetkezményeinek levonásaként értékelte. A Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerint az elállás a szerződést felbontja, s a Ptk. 319. §192