Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A jogszavatosság meg az alperesek egyetemleges marasztalását, azonban sem ebből, sem a kifejtett további indokokból nem következik az, hogy a II. r. alperes kötelezése mellőzhető. A másodfokú bíróság a felperesekkel szemben fennálló fizetési kötelezettséget olyan okokból nem állapította meg a II. r. alperes esetében, amelyek csupán az alperesek egymás közötti viszonyában értékelhetők, de nem hatnak ki az elállás folytán felbontott adásvételi szerződés szolgáltatásainak elszámolására. A perbeli esetben a közös tulajdonban álló ingatlant értékesítették az alperesek, amikor a felperesekkel kötött adásvételi szerződésben a Ptk. 145. §-a (1) bekezdésének megfelelően a saját tulajdoni hányadaikat ruházták át [Ptk. 365. § (1) bekezdés]. A házastárs alperesek a házastársi vagyonközösség körébe tartozó ingatlanra együttesen kötöttek megállapodást, az annak alapján járó szolgáltatást egészében közösen fogadták el. Az elállás folytán felbontott szerződés esetében a már teljesített szolgáltatások visszajárnak [Ptk. 319. § (3) bekezdés], ezért ennek alapján az eladó alpereseket az egyébként tulajdoni hányadaik arányában meghatározható vételárrészek visszafizetésének kötelezettsége együttesen és teljes egészében terheli. Ezért az adott esetben az alperesek egyetemleges felelősségét az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül eljárva - a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon 185