Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel mélygépkocsit, amelynek akkor a vételára 240 000 forint volt. A pénzintézet a felperes nála vezetett devizaszámláján a gépkocsi vételárának 50%-át 6325,91 rubelt - gépkocsivásárlás céljára 1989. december 22-én a gépkocsit értékesítő alperesi vállalat javára zárolta, míg a vételár további 50%-át 120 000 forintot - a felperes ezen a napon a pénzintézethez befizette. A pénzintézet a forintban befizetett vételárrészt is zárolta az alperes javára, és fedezetigazolást adott ki. Az alperes a megrendelést elfogadta, és azzal a záradékkal igazolta vissza, hogy „a megrendelést 1989. évben nem tudjuk kielégíteni; a teljesítés a tényleges kiutaláskor érvényes kondíciók alapján történik". Ezt a záradékot a felperes tudomásul vette. Az alperes 1990. május 18-án adta át a gépkocsit a felperesnek, de az 1990. januárban megemelt 69 820 forint további vételár megfizetése mellett. A felperes keresetében 69 820 forint vételár visszafizetésére kérte az alperes kötelezését. A bíróság jogerős ítéletével a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással kötelezte az alperest 69 820 forint és járulékai megfizetésére. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adásvételi szerződés záradéka a vételárra vonatkozott, mert a szerződés egyéb elemeit nem érintette. Az adásvételi szerződés tehát a záradék szerinti tartalommal jött létre, így a szerződéses vételár a gépkocsi kiszolgáltatásakori hatósági ára. A felperes esetében azonban a hatósági ár nem változott a kiszolgáltatásig, mert az Országos Árhivatal elnökének 7/1990. (ÁSZ/1) ÁH számú, 1990. január 8-án hatályba lépett ármegállapítása úgy rendelkezett, hogy az ár16