Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel tehát az alperesek mint tulajdonosok jogosultak voltak felvenni. Az a kérdés, hogy a semmis szóbeli megállapodásra tekintettel a peres felek majd hogyan számolják el egymás között a felperes által az alpereseknek kifizetett 16 000 forintot, nem erre a perre tartozik. A felperes ugyanis nem terjesztett elő olyan kereseti kérelmet sem, hogy ha a bíróság a kártalanítási összeget nem ítélné meg, az alpereseket a tőle felvett 16 000 forint visszafizetésére kötelezze. A jogerős ítéletnek a keresetet az alperesekkel szemben fejenként 8000 forint és járulékai erejéig is elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az ügyben eljárt bíróságok álláspontja helyes abban a vonatkozásban, hogy a felperes nem szerezte meg az alperesek apai örökrészének tulajdonjogát mert a peres felek között létrejött írásbeli megállapodás nem felelt meg a Legfelsőbb Bíróság XXXV. sz. Polgári Elvi Döntésével módosított XXV. számú Polgári Elvi Döntésben meghatározott alaki kellékeknek, és így a szerződés a Ptk. 365. §-ának (3) bekezdésére és a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel semmis. Semmis szerződés alapján pedig a felperes kötelmi jogcímet sem szerezhetett az alperesek által felvett kártalanítás összegére. Téves azonban az az álláspont, hogy a felperes részére ebben a perben általa az alpereseknek fizetett 16 000 forintot és ennek járulékait sem lehet megítélni, és hogy ez az igény csak külön perben érvényesíthető, mert erre irányuló kereseti kérelmet a felperes nem terjesztett elő. 123