Kazay László: A vállalkozási szerződés (Budapest, 1999)

A felek jogai és kötelezettségei résnek kezdettől fogva tudomása volt a tévedésről. Ezt a tanúként meghallgatott és az érdektelennek nem tekinthető kútkezelők sem állították; a tévedés az önindító működésbe helyezésekor, illetőleg a jármű megtolásával megkísérelt beindítást követően derült ki. A peres felek között az adott esetben vállalkozással (Ptk. 389. §). vegyes adásvételi szerződés [Ptk. 365. § (1) bek.] jött létre. E jogviszony tartalma alapján kellett volna a másodfokú bíróságnak a felek bizonyítási kötelezettségét is elbírálnia. A jogviszony természetéből következően a felperes azzal vásárolta meg az alperestől az üzemanyagot, hogy azt annak alkalmazottai a megfelelő helyre kötelesek betölteni. Az alperest terhelte annak bizonyítása [Pp. 164. § (1) bek.], hogy a felperes utasítására töltöttek alkalmazottai az olajtartályba benzint. Ennek azonban elfogadható módon nem tudott eleget tenni; ilyen célszerűtlen, szakszerűtlen utasítás esetén az alperes alkalmazottai kötelesek lettek volna a felperest figyelmeztetni [Ptk. 392. § (3) bek.]. Ennek megtörténtére maguk az alperes alkalmazottai sem hivatkoztak. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes kára és az alperes magatartása közötti okozati összefüggés fennállását megállapította. Ugyanakkor a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes közreható magatartása is megállapítható, mert a per adatai szerint a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Azt helytállóan állapította meg a másodfokú bíró70