Kazay László: A vállalkozási szerződés (Budapest, 1999)

Az építési szerződés átvételében állapodnak meg, a szolgáltatást oszthatónak kell tekinteni. A perbeli esetben a szerződés fizikailag (műszakilag) osztható szolgáltatásra irányult és a szerződés a szolgáltatást jogilag is oszthatóvá tette. Az I. ütem a II. ütemtől műszakilag független, önállóan kivitelezhető szolgáltatás volt, amelynek elkészítése, átadás-átvétele megtörtént. A szerződés mindkét ütemre külön határozta meg fix összegben a vállalkozói díjat ennélfogva az osztott szolgáltatások vállalkozói díja is önálló, egymástól független ellenszolgáltatásként került a szerződésbe. A teljes vállalkozói díj a két ütem díjának matematikai összege, ebből következően nem lehet az egyes ütemek díja a teljes díjnak a műszaki tartalomra „visszavetített" arányos része. A felperesnek ezért az I. ütemre vonatkozó szolgáltatást az ahhoz rendelt fix összegű díjért kellett teljesítenie, azon felül a Ptk. 403. §-ának (4) bekezdése körébe eső pótmunkák ellenértéke számolható el. Nincs tehát jogszabályi alap az elsőfokú bíróság által alkalmazott „arányosításra", az erre alapított elszámolás nem felel meg a jogszabálynak és a szerződés tartalmának. A felperes által érvényesített vállalkozói díj elszámolását az É. S. Kft. szakvéleménye az előbbiekben kifejtett jogi alapból kiindulva végezte el, ezért a másodfokú bíróság a döntés meghozatalakor e szakvéleményt vette alapul. A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak a felperes kötbérkövetelésének jogalapjára vonatkozó álláspontját sem a következők miatt: 150