Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Diagnosztika a relatív léi aránytalanság diagnózisának felállítása nem ultrahangvizsgálattal történik, de az ultrahangvizsgálat és az egyéb klinikai vizsgálatok eredményeinek összevetéséből a diagnózis már megállapítható lett volna. A bíróság álláspontja szerint az alperes részéről a legnagyobb gondosság és körültekintés követelménye szenvedett csorbát, ez hatott közre a diagnosztikai tévedés kialakulásában, amely okozati összefüggésben állt a felperesek gyermekének halálával. Ez a mulasztás az a jogellenes magatartás, amely az alperes kártérítő felelősségét megalapozza. Nyomatékos hangsúlyt ad a bíróság annak a körülménynek, hogy az alperes lényegében a felperesek megbízottjaként járt el orvosi megbízás keretében, mely során a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdése szerint a megbízó utasításai szerint és érdekeinek megfelelően kellett volna a megbízást teljesíteni. Nyilvánvaló, hogy az orvosi megbízás esetén a laikus beteg utasítása nem tekintendő elsődleges szempontnak, de a felmerült tények következtében a felperesek részéről megkívánt császármetszés nem volt alaptalan igény, mivel végül is a szülést csak ezen az úton lehetett befejezni. Az alperes részéről tehát mulasztásban megnyilvánuló jogellenes magatartás valósult meg. A fentebb előadottak szerint a felpereseknek mindenképpen nem vagyoni káruk keletkezett. A kár nagyságával a bíróság 1 5ÜÜ 000 és 500 000 Ft összegű kártérítést látott arányban állónak. (Fővárosi Bíróság 2.P. 21 023/1993. sz.) 97