Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Gyermekbelgyógyászat 247, illetőleg 487 volt. A május 2. napján a reggeli rutinvizsgálatok során a gyermek tüdeje, hasi tapintási lelete, szívhangjai eltérés nélküliek voltak; enyhén vérteltebb garaton kívül egyéb fizikális eltérést nem mutattak, általános állapota jó volt. Két nap után a szülő a gyermeket visszahozta a kórházba, mivel belázasodott, hányt, rosszul érezte magát, ekkor ismételten vérvizsgálatot, laborvizsgálatot rendeltek el, majd hepatitis gyanúval a fertőző osztályra helyezték át. Vérképében ekkor a májenzim értéke GOT 2310, GPT 2170 volt. Az elhalálozás után végzett boncoláskor a halál okaként kezdődő gennyes tüdőgyulladást, illetőleg heveny gennyes tüdőhurutot állapítottak meg, továbbá egyéb halálokként Reyhe-syndroma-t is megállapítottak. A zárójelentés kiadására, kezelésére, elküldésére vonatkozóan egyértelmű előírások nincsenek, egyébként ez a felperesek által vitatott tényező a kártérítés körében nem is értékelhető, mivel annak a bekövetkezett káreseménnyel, ok-okozati láncolatában szerepe nem lehet. Ha a zárójelentés elkészítésével vagy kiadásával kapcsolatosan történt volna szabálysértés, az a bekövetkezett káreseménnyel nincs okozati összefüggésben, tehát ez semmiképp sem játszott szerepet az ügy eldöntése szempontjából. Az egyik halálokként szerepelt gennyes tüdőhurutról és tüdőgyulladásról megállapítható, hogy azok sem az alperes által végzett kezelések során a gyermek kórházba történő felvételekor, sem elbocsátásakor nem voltak felismerhetők, ezekre utaló tünetek még a május 6. napján a Gyermek75