Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Belgyógyászai jogalapját az alperes elismerte. 1991-ben előlegként egymillió forint és havi tízezer forint járadék kifizetése iránt intézkedett. A felperes keresetében nem vagyoni kár címén további 3.8 MFt megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A betegségével összefüggésben felmerült különböző kiadások megtérítése fejében pedig 256 000 Ft-ot követelt. Az alperes a kártérítési felelősségét elismerte, az összegszerűséget azonban kifogásolta. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 670 500 Ft-ot. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes által az 1972. évi II. törvény 58. §-ának rendelkezésein alapszik az egyébként elismert kártérítési felelősség, mértékére, a kártérítés módjára ugyanennek a törvénynek a 22. §-a (2) bekezdésében foglaltak szerint a Polgári Törvénykönyv kártérítésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. A felperes javára megítélt kártérítésből 1.5 MFt nem vagyoni kár, 170 500 Ft pedig a felperes élelmezési többletköltsége, közlekedési költsége és a fertőtlenítés! szabályok betartásával kapcsolatos kiadásaiból áll. Az ítélet ellen a felperes a nem vagyoni kár címén megítélt 1.5 MFt-nak hárommillió forintra történő felemelése iránt fellebbezett. Az alperes pedig fellebbezésében ennek az összegnek 500 000 Ft-ra való leszállítását kérte. A dologi kiadásokkal kapcsolatos ítéleti rendelkezést a felek nem támadták. Az alperes a fellebbezési tár68