Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Belgyógyászat leget a röntgenosztályra kísérték át. ahol kontrasztanyagos vizsgálattal sem tudták megállapítani a perforáció helyét. Ez idő alatt a sebészekkel is konzultáltak, és a beteget 21.30 órakor áthelyezték a sebészetre. Itt a nyelőcső-perforációt éjiéi körül tudták megállapítani, ekkor a beteget megoperálták. A beteg többszöri műtét ellenére március 27-én meghalt. A beteg elhalálozását hasnyálmirigy-gyulladás szövődményeként fellépő súlyos artériás vérzés, illetve elvérzés okozta. A felperes kártérítés iránt terjesztette elő keresetét arra hivatkozással, hogy az alperes orvosai szakszerűtlenül járták el, műhibát követtek el, és emiatt következett be házastársa halála. A kerületi bíróság a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy az ERCP vizsgálat alkalmával az eszköz levezetésekor a nyelőcső átfúródott, ez az alperes alkalmazottjának beavatkozására vezethető vissza. Miután az alperes kórház orvosainak működésével, tevékenységével okozati összefüggésben a felperes házastársának egészségi állapota romlott, a Ptk. 348. §-ára figyelemmel, a Ptk. 339. §-a alapján az alperes kártérítési felelősségének megállapítása nem kizárható. A kialakult bírói gyakorlat szerint a kórház kártérítési felelősségét vizsgálva, a műtéti kockázat fogalmi körébe nem vonható olyan orvosi tevékenység, amely a jogi megítélés szempontjából felróhatónak minősül. A perforáció és annak fel nem ismerése az endoszkópos beavatkozás során lehetne ún. műhiba. Azonban az osztályos orvos tanúvallomása és az orvosi dokumentáció alapján 66