Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Altatás madik kórház intenzív osztályára, ahol augusztus 31-én meghalt. A halál közvetlen oka súlyos kétoldali vérzéses tüdővizenyő, amely a savas gyomortartalom belehelése következtében alakult ki. A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Azt állították, hogy az alperes orvosa mulasztott, meil kellő előkészítés nélkül rendelte el a műtétet, holott a beteg felvétele és a műtét közötti három és fél óra elegendő lehetett volna a kellő előkészítésre és a műtéti kockázat csökkentésére, így a halál oka az alperes orvosának mulasztására vezethető vissza. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítő felelősségét. A rendelkezésre álló bizonyítékok, elsősorban az orvosszakértői vélemények alapján úgy látta, hogy az alperes orvosának magatartása nem felelt meg az 1972. évi II. törvény (Et.) 43. §-ában megkövetelt magas elvárhatósági szintnek. Felróható magatartását abban látta, hogy nem tett meg minden óvintézkedést az anya érdekében, tehát állapotát a felvételtől 9.30 óráig nem vizsgálta megfelelően, nem járt el a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel, ezért az, hogy nem volt elég idő a kellő előkészítésre, az orvos mulasztására vezethető vissza. Az anya 6.30 órától a kórházban tartózkodott, lehetőség lett volna a relatív műtéti javallat felállítására, és intenzívebb megfigyelés, többszöri vizsgálat esetén nem csak a magzatokat, hanem az anya állapotának változását is rögzíteni tudták volna. 56