Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalános sebészet mellett van a letört tűdarab. A később elvégzett kontrollvizsgálatok során nem észleltek semmi hátrányosat a felperesnél. A műtétet követő néhány héttel a felperes felkereste a műtétet végző orvost azzal az aláírás nélküli levéllel, amelyben őt valaki arról tájékoztatta, hogy a hasában vagy a májában tűdarabot hagylak a műtétnél. Az orvos a levelet magánál tartotta, majd később eldobta. A felperes utóbb több esetben felkereste különféle panaszaival az alperes kórházal, két évvel később vesegörcs-panasszal kezelték. A zárójelentésben a tű eltörése nem szerepel, s ezt az alperes orvosai sem közölték a felperessel. A kórházi zárójelentésben latinul feltüntették, hogy „idegen test a májban'7. A májban levő tűt a később elvégzett röntgenfelvételek kimutatták, és a felperest arról tájékoztatták, hogy az nem mozdult el. műtéttel való eltávolítása kockázatos. Kifejtette még az ítélet, hogy az orvosszakéitői vélemény szerint a tű eltörése a műtéti kockázat körébe tartozik, mert az a legnagyobb gondosság esetén is előfordulhat. Ugyanakkor a műtétet követően a beteget tájékoztatni kell arról, hogy a letört tű a májban maradt. Megállapítható volt, hogy a tű elmozdulása a jövőben nem várható, a felperesnél a műtét után jelentkezett különböző panaszok nem voltak összefüggésben a májban maradt idegen testtel. Az esetről való tudomásszerzés a felperesnél csupán lehangoltsággal járó idcggyengeségi állapotot eredményez, s ez idegállapotának roszszabbodását idézte elő. A bíróság állásfoglalása szerint a tájékoztatás elmaradása mint mulasztás nem alapozza meg az 15X