Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalúnos sebészet gyulladásos állapot kialakulásának veszélye igen naggyá vált. A cukorbetegség ehhez még hozzájárult, a gyulladások kialakulásának lehetőségét elősegíti, a gyógyulásukat hátráltatja. Ebben az időben a felperes lábápolás közben megvágta bal lábának talpélét. A seb környékén, majd később a bal alsó végtag más részein is szövetelhalások keletkeztek, amelyeket az önkormányzat szakorvosi ellátása (alperes) orvosai konzervatív kezeléssel gyógykezeltek. Ez hagyományos, külsőleg alkalmazandó kezelést jelent, valamint célzott antibiotikumos kezelést is. A sebekről baktériumot tenyésztettek ki, amelyhez igazították az alkalmazott antibiotikumot. A felperes állapota változó volt. A folyamatos kezelés alkalmazása mellett az alperes orvosai érsebészeti konzíliumot hívtak össze, amely az alkalmazott hagyományos terápiátjóváhagyta. A felperesnél érhelyreállító műtétet azért nem lehetett végrehajtani, mert az alsó végtagon az elzáródások és szűkületek viszonylag alacsonyan és több érre kiterjedően állottak fenn. A rekonstrukciós műtét megnyugtató eredményt akkor hozhat, ha az elzáródás viszonylag magasan és csak egy, legfeljebb két érre nézve áll fenn. A felperes állapota az alkalmazott kezelés ellenére rosszabbodott. Az alperes vércukorvizsgálatot végzett, és belgyógyászati kivizsgálásra utalta a felperest a helyi Belgyógyászati Klinikára, ahol tovább kezelték. Itt vércukorszint-beállítást végeztek, és kezelték a lábán kialakult gyulladásos szövetelhalásokal, valamint ezek következménye142