Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalános sebészet ítélet indokolása szerint lehetséges, hogy a felperesnek 1992 februárjában már volt rekeszizomsérve, de ez nem befolyásolta a hasfali sérv kiújulása miatti műtét szükségességét. Az akkor elvégzett műtét és az azt megelőző kivizsgálás, annak előkészítése megfelelő, szakszerű volt. A felperes húgyvezetéke nem sérülhetett, érdemi elváltozást a későbbi urológiai kivizsgálásnál nem talállak. A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte, amelyet a Legfelsőbb Bíróság nem talált alaposnak. Ítéletének indokolásában rámutatott a Legfelsőbb Bíróság a következőkre: az adott esetben a bíróságok a rendelkezésre álló orvosi dokumentumok, orvosszakértői vélemények és tanúvallomások egybevetése alapján helyesen állapították meg, hogy az alperes orvosai terhére nem állapítható meg olyan szabályszegés vagy mulasztás, amely az alperes kártérítési felelősségét megalapozná. A szakértő véleményéből megállapíthatóan a felperes hasfal-sérvesedése a hasfal alkati gyengesége miatt alakult ki ilyen sok alkalommal, az alperesnél elvégzett műtétek orvosilag indokoltak és szakszerűek voltak. A rekeszizomsérv kialakulása az alperes terhére nem róható, időpontja sem állapítható meg, de nem is befolyásolta a hasfali sérv kiújulása miatti műtét elvégzéséi. A húgyvezeték katéterrel való átszúrása sem állapítható meg. (Legfelsőbb Bírósúg Pfv. III. 20 589/1997. sz.) 138