Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)
Ideggyógyászat mutatja, hogy a betegek zöme szeretne hazakerülni, és ezért a felperes ezen visszatérő kívánságaiból és kijelentéseiből még nem lehetett arra következtetni, hogy a felperesnek olyan az idegállapota, amely az elkülönített vagy kiemelt figyelemmel kísért ápolást indokolná. A felperesnek az az állítása sem megalapozott, hogy a kezelés eredménytelensége folytán érzett felháborodása miatt került felfokozott idegállapotba, hiszen a meghallgatott tanúk nyilatkozata alapján megállapítható, hogy a felperes állapotában javulás következett be, a másnapi beteglátogatáskor már az édesanyja segítségével tudott járni, később pedig egyedül tudott lemenni egy másik osztályra. A kórház dolgozói akkor sem követtek el mulasztást, amikor nem figyeltek fel arra, hogy a felperes lepedőkkel igyekszik a fürdőszobába, hiszen mint ahogy azt a tanú és a felperes betegtársa is elmondta, általános gyakorlat volt a kórházban az, hogy a betegek önállóan cseréltek ágyneműt. A bíróság a fentiekre is tekintettel megállapította, hogy a felperes kezelését végző orvosok és nővérek úgy jártak el tevékenységük végzése során, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a bekövetkezett balesetért őket felelősség nem terheli. így az alperessel szemben indított kereset nem megalapozott. (Egri Városi Bíróság P. 20 934/1995. sz.) 130