Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Idegg) ógj rasztanyag tárolásáról és alkalmazásáról is voltak külön előírások. Miután a perben rendelkezésié álló szakértői bizonyítás alapján megállapítható volt az előírtnál kétszer nagyobb mennyiségű kontrasztanyag felhasználása következtében ki­alakult mellékhatás és a bekövetkezett halálos eredmény közölt az okozati összefüggés, az I. r. alperes kimentése akkor leheteti volna sikeres, ha bizonyítja, hogy úgy járt. ahogy az az elmondot­tak szerint az orvostól elvárható. A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg azt, hogy a jogerős ítéletben meghatározott okok alapján az I. r. alperes nem tudta magát a felelősség alól ki­menteni. A nagyobb mennyiségű szer felhasználá­sára és az ennek következtében esetleg fellépő mellékhatásokra is kiterjedő tájékoztatás és ennek ismerelében a betegektől származó írásbeli hozzá­járuló nyilatkozat a beavatkozás előtt elmaradt. Ezért a beav atkozás kockázatának ismeretében a betegek nem dönthettek arról, hogy beleegyez­nek-e az adott vizsgálati-kezelési mód alkalmazá­sába, az I. r. alperes orvosai pedig előzetesen nem tárták fel azokat az egyéni érzékenységeket, ame­lyeknek jelentőségük leheteti a kontrasztanyag al­kalmazásánál. Az orvossal szemben jogszabály­ban megfogalmazott legnagyobb gondosság és körültekintés tanúsításának elmaradása minősül a jogi megítélés szempontjából felróható maga­tartásnak, s ennek alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet az 1. r. alperes kártérítési fele­lősségél. Az I. r. alperes emlílett felelőssége mel­lett a jogerős közbenső ítélet helytállóan állapítot­121

Next

/
Thumbnails
Contents