Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 29. § Többlethasználati díj a volt házastársak közös tulajdonában álló több ingatlan használata esetén A peres felek a házastársi együttélésük alatt két lakóingatlant szereztek és mindkettő egyenlő arányú közös tulajdonuk volt. Nyilvánvaló, hogy az életközösségük megszűnését követően nem kívántak együtt élni, ezért szükségképpen alakult ki az a helyzet, hogy a közös tulajdonukban lévő lakások közül az egyik lakás a felperes, a másik az alperes használatába került. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az együttélést az alperes szakította meg, és ő volt az, aki - egyoldalú elhatározással - az újonnan épített és lényegesen értékesebb lakásba költözött, ahol élettársi kapcsolatot létesített. Korábban a felek azt tervezték, hogy közösen fognak ebben a lakásban élni és ennek érdekében új bútorokat és lakásberendezési tárgyakat is vásároltak. A felperes beköltözési szándékára utal az alpereshez intézett levele is. Az a körülmény, hogy a későbbiekben a felperes a beköltözést nem szorgalmazta és a perben az általa használt lakás tulajdonjogára tartott igényt, csupán azt jelzi, hogy az alperes egyoldalú magatartása folytán kialakult helyzetet kényszerűségből elfogadta, mert nem kívánt a közös gyermekkel együtt az alperessel és annak élettársával egy fedél alatt lakni. Ez a magatartása azonban nem értékelhető akként, hogy az új lakás hasznosításával elérhető bevétel ráeső részéről is lemondott volna. Ezért jogosan tartott 93