Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 28. § Ékszer különvagyoni jellege A briliáns fülbevaló értékét a felperes 80 000 fo­rintbanjelölte meg. Az alperes ezt az értéket nem kifogásolta és nem tette vitássá a felperesnek azt az előadását sem, hogy az ékszert közösen vet­ték, hanem csupán azt hozta fel, hogy az, mint az ő kizárólagos használatára szolgáló vagyontárgy az ő különvagyona. Ez az érvelés azonban nem helytálló, mert a személyes használatra szolgáló vagyontárgyak, különösen az ékszerek - amennyi­ben rendkívül nagy értéket képviselnek a felek va­gyoni viszonyaihoz képest - nem tekinthetők ki­zárólagosan az egyik fél különvagyonának (LB Pf.II. 20 358/1976/11.). A házastárs foglalkozásáhaz szükséges vagyontárgyak A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében foglalt véle­lem szerint mindazokat a vagyontárgyakat, ame­lyek a házastársi vagyonközösség megszűnésekor megvannak, az életközösség fennállása alatt szer­zettnek, az életközösség fennállása alatt szerzett vagyontárgyakat pedig a házastársi vagyonközös­séghez tartozónak kell tekinteni. Nem tévedett a másodfokú bíróság amikor megállapította, hogy a törvényi vélelemmel szemben az I. r. alperes nem bizonyította, hogy a vagyonmérleg 10—34. 74

Next

/
Thumbnails
Contents