Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 28. § lesztésének. Az egyik álláspont szerint, ha az ingatlan az egyik házasfél különvagyona és azzal kapcsolatosan a másik házastárs a Ptk.-ban írt tulajdonszerzési módra sikerrel nem hivatkozik, az OTP-kölcsön közös törlesztése a javára tulajdoni igényt nem keletkeztet. Az ingatlant terhelő OTP-kölcsön ugyanis a különvagyonnal rendelkező fél különadóssága, amelynek közös törlesztése megtérítésre adhat alapot (az esettől függően akár értékemelt összegben), de „szerzés" hiányában tulajdont nem hoz létre. A másik álláspont szerint a különvagyoni ingatlant terhelő jelentősebb összegű kölcsön, hosszabb időn keresztül való törlesztése valójában az ingatlan megszerzésének a lehetőségét biztosítja, és méltánytalanságot eredményezne a törlesztést esetleg évtizedeken keresztül teljesítő házasféllel szemben, ha részére tulajdonjogot nem biztosítanánk. Ezt az álláspontot tükrözi a Legfelsőbb Bíróság BH 1989/10/402. számú eseti döntése. Az utóbbi álláspont azonban azon túl, hogy elvi törést jelent a tulajdonszerzések vonatkozásában, jogbizonytalanságot és számos méltánytalanságot eredményez. Ha ugyanis a külön adósság közös törlesztését tulajdonjog keletkeztetőnek ismerjük el, akkor nem lehet elvi különbséget tenni rövidebb vagy hosszabb időn keresztül történő törlesztés között. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja nem változott abban a kérdésben, hogy az egyik házastárs különvagyoni ingatlanára felvett OTP-kölcsön közös törlesztése általában nem keletkeztet közös tulajdont. (A Legfelsőbb Bíró64