Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. § (2)-(4) désben foglaltakra tekintettel nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a házasságkötés előtt vagy után melyik fél mennyivel jámít hozzá az építkezéshez. A lényeg ugyanis az, hogy a felek a vagyoni viszonyaikat a házasság alatt a Csjt. 27. §-a (3) bekezdésében meghatározottformában maglik rendezték, és az alperes a szerződést (annak hangoztatásánál kívül, hogy annak tartalma „természetesen" nem volt helytálló) nem támadta meg, nem is hivatkozott továbbá olyan, a törvényben meghatározott megtámadási okra, amely a szerződés érvénytelenségét vonhatná maga után. Arra pedig az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a telek illetőség mint ajándék visszakövetelésének a feltételei sem állnak fenn, mert a házasság megromlását az alperes magatartása okozta és saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat [Ptk. 582. § (3) bekezdés, 4. § (4) bekezdés, PK 76. sz. állásfoglalás V. pont] (LB. Pfv. II. 20 150/1994.). Az eltartók öröklési szerződésben házassági vagyonjogi szerződésnek minősülő rendelkezést tehetnek Házassági életközösségük fennállása alatt a felperes és az I. r. alperes mint eltartók öröklési szerződést kötöttek P. S.-nével, aki eltartása, gondozása és ápolása ellenében minden ingatlan és ingó vagyona örökösévé az I. r. alperest tette. A szer58