Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjf. 27. §(1) Különvagyon haszna mint közös vagyon A peres felek 1974-től 1977-ig éltek házassági életközösségben. A házasságkötés után a felperes az alperes ingatlanába költözött és ettől kezdve közösen gazdálkodtak: a felperes részt vett az alperes különvagyoni állatállományának gondozásában (hizlalás, szaporítás stb.), amelyből rendszeresjövedelemre tettek szert. Ebből részben takarmányt, részben ingóságokat vásároltak és az alperes különvagyoni ingatlanába értéknövelő beruházásokat végeztek, jelentősebb részét pedig felélték. Az alperes különvagyonából (méhcsaládok eladásából) a volt házastársak telket vásároltak. A felperes a keresetében a közös vagyon megosztását kérte. Az alperes védekezése szerint az állatállomány és a készpénz az ő különvagyona, a felperes keresete ezért részben alaptalan. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperesnek volt ugyan különvagyoni állatállománya, de az állatokat a házassági életközösség alatt felhizlalta és értékesítette. A volt házastársak a sertéseket közösen gondozták, „azok haszna kétségkívül közös még akkor is, ha kizárólag alperesi különvagyon lenne". Minthogy a különvagyon és annak közös vagyoni haszna több ízben is cserélődött és összevegyült, ezért „a különvagyoni jellege megszűnt és közös vagyonná vált". A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedtek a perben eljárt bíróságok, amikor az alperes különvagyonához tartozó állatál48