Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. §(1) e szerződésből eredő jogok és kötelezettségek előnyök és hátrányok - egyformán hárulnak a szerződő házastársakra. Nincs tehát általában jelentősége annak, hogy a nyújtott szolgáltatások értéke eléri-e a kapott ellenszolgáltatás értékét vagy sem. A Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak értelmében azonban a különvagyonhoz tartoznak - többek között - az ajándékba kapott vagyontárgyak. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. E törvényi rendelkezésből tehát az következik, hogy a szerződő felek - a jogszabályi keretek között - az egyes szerződési típusokat vegyíthetik, szaporíthatják, így jogszabályi tilalom hiányában a tartási szerződés is vegyíthető ajándékozási szerződéssel. A közeli hozzátartozó - mint a perbeli esetben is megtehette, hogy úgy kössön a perbeli házastársak egyikével tartási szerződést, hogy a tartással nem fedezett ellenszolgáltatás nélkül továbbháramló vagyonrészre vonatkozóan ajándékozást kössön ki. Ez esetben a tartássalfedezett vagyonrész a házastársak közös vagyonát, a nem fedezett vagyonrész pedig a megajándékozott fél különvagyonát gyarapítja. A törvényi vélelemmel szemben természetesen az alperesre hárul a bizonyítás arra nézve, hogy ajándékozás történt javára. Amennyiben ezt bizonyítani nem tudja, a közös vagyoni törvényi vélelem érvényesül a tartási szerződéssel szerzett vagyontárgyra, tehát az 41