Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. §(1) Az elsőfokú bíróság a keresetnek helytadott, ítéletének indokolása szerint a házassági együttélés alatt juttatott ingatlan házastársi közös vagyonnak minősül. Ezért a peres felek anyja a juttatásokkal megszerezte mindkét ingatlan fele részének a tulajdonát, tekintet nélkül arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték-e vagy sem. Az anyai hányad a Ptk. 607. §-ának (2) bekezdése alapján a felperesre szállt, ezért a későbbiekben a felek apja e hányadot jogszerűen nem idegeníthette el, a szerződések e vonatkozásban érvénytelenek. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak. A felek anyja tehát - mint a férjével együttélő házastárs - megszerezte mindkét ingatlan fele részének tulajdonjogát arra való tekintet nélkül, hogy a földhivatal határozatai a juttatásban részesülő személyeként egyedül a házastársát nevezték meg. Ezért a felek apja nem rendelkezhetett néhai feleségének, illetve örökösének tulajdoni illetőségéről. Ebből következik, hogy a felperes az anyja után törvényes öröklés jogcímén mindkét ingatlanon tulajdoni hányadot szerzett. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a fel38