Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. § (1) az, aki a közös életvitel terheit magára vállalta. Ilyen körülmények között méltánytalan volna a felperesre az, ha az alperes a közös vagyoni beruházások felére igényt tarthatna". Ezért a feleknek a közös vagyon létrehozásában kifejtett erőfeszítését figyelernbevéve a másodfokú bíróság a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésére hivatkozással akként döntött, hogy a felek által a felperes különvagyoni ingatlanán létrehozott 52%-os közösvagyoni hozzájárulásból az alperest annak nem a fele, hanem csupán negyede, azaz az ingatlan 13/100 tulajdoni hányada illeti meg. A jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapos. A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a házasfelek között az együttélés idején megszerzett vagyon tekintetében - a vagyonszerzés időpontjában - osztatlan közös tulajdon jön létre, amelyből mindkét felet egyenlő vagyonrész illeti meg, függetlenül attól, hogy a vagyonszaporulat létrehozásában csak az egyik vagy mindkét fél részt vett-e. Ez alól a szabály alól kivételt csak a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában tételesen felsorolt különvagyon jelent. Erre tekintettel nincs annak jelentősége ha az együttélés alatt csak a felperes folytatott kereső tevékenységet és az alperes nem, vagy csak csekély mértékben járult hozzá a jövedelemszerzéshez, mert a felperes által létrehozott gazdasági eredmény is a közös vagyont gyarapítja. Nem vehető figyelembe az sem, hogy az alperes mennyiben vette ki a részét a háztartási munkákból és e munkák alól a felperes őt idegen munkaerő alkalmazásá30