Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. §(1) hosszú ideig nem szűnt meg. Az alperes mint házastárs mindent megtett a férjének meggyógyítása érdekében. Azt, hogy ezen a téren házastársi kötelezettségeit lelkiismeretesen teljesítette, mutatja az a tény is, hogy a gyámhatóság őt rendelte ki a felperes gondnokául. Az alperes a gondozási díjakat a felperes nyugdíjából rendszeresen fizette, a felperest megfelelően ruházta, őt a klinikán és a szociális otthonban meglátogatta, és szorgalmazta, hogy a felperest ideiglenesen több alkalommal is hazaengedjék. Az alperes ilyenkor is megfelelően ellátta a felperest, jóllehet ez utóbbi durva, goromba magatartást tanúsított, az alperestől a pénzt is elvette. Nem az alperesen múlott tehát, hogy a felperesnek az otthoni tartózkodásait meg kellett szüntetni, és az intézeti, illetőleg betegotthoni ápolását folytatni kellett. Az életközösség a felek között addig nem is szűnt meg, amíg az alperes a bontókereset benyújtására el nem határozta magát (LB P. törv. II. 21 356/1975.) A nemi kapcsolat megszakadása és az életközösség Másfél évtizedes zavartalan házasélet után, amelyből két gyermek született, egymagában a nemi kapcsolat megszakadása - különösképpen, ha azt az egyik fél betegsége idézte elö - nem jelenti az életközösség megszakadását. Az életkö14