Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 30. § helje a bizonyítás abban a tekintetben hogy a házassági életközösség az ügyletkötéskor fennállt. A kívülálló személy ugyanis házassági kötelék esetén okkal feltételezi az életközösség meglétét is. Ellenkező álláspont esetén a hitelező olyan bizonyításra kényszerülne, amelyhez a szükséges bizonyítási eszközök nem is állhatnak rendelkezésére. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a felperestől követelte meg a II. r. alperes és házastársa között a kölcsönadáskor az életközösség fennállásának bizonyítását, mert - a kifejtettek értelmében - a II. r. alperest terhelte a bizonyítás abban a tekintetben, hogy az életközösség - a házasság fennállása ellenére - már megszűnt. Az elsőfokú bíróság az ítéletében helyesen fejtette ki, hogy az életközösség fennállásának hiányát a kölcsönadás idején kétséget kizáró módon nem lehet megállapítani. Arra pedig a II. r. alperes sem hivatkozott, hogy a kölcsönadónak tudnia kellett volna arról, hogy ő kölcsönügylethez nem járult hozzá. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a II. r. alperes felelőssége a házastársa 1990. április 23-án keletkezett kölcsöntartozásáért fennáll. A Csjt. 30. §-ának (3) bekezdése szerint azonban az ügyletkötésben részt nem vett házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben korlátozott: a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn. A bíróság nem vizsgálta, hagy a II. r. alperesnek és házastársának a tartozás esedékességekor volt-e közös vagyona és annak mennyi az értéke. AII. r. alperes ugyanis arra hivatkozik, 112