Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjré. 54. § molni. Az érvényben volt jogszabályok szerint ugyanis, ha a házastársak egyikük telkén építkeztek, és a ráépítés értéke nagyobb volt a telek értékénél, az ingatlan közszerzeménynek minősült. Ebben az esetben a telkét vesztő tulajdonos a teleknek a beépítés előtti értékét igényelhette. Ezért a bíróságnak mindenekelőtt tisztáznia kellett volna az örökhagyó és az első felesége házassági közszerzeményének az 1939-ben hatályos jog szerinti mértékét, annak felét ugyanis az alperesek anyjuk halálakor törvényes öröklés címén megszerezték. A bíróság kellő indok nélkül hagyta figyelmen kívül, hogy az alperesek az utóbb lakhatatlanná vált ház felére még az örökhagyónak a felperesek jogelődjével (anyjával) kötött újabb házassága előtt szereztek tulajdonjogot. Helyes eljárás esetén a bíróságnak e tulajdonszerzés értékét is tisztáznia kellett volna. A felperesek tulajdoni igényének mértéke felől csak ennek az értéknek az arányos figyelembevétele után lehetett volna megalapozottan dönteni (LB P. törv. II. 20 818/1980.). * Megjegyzés: Ezek a szabályok az ún. közrendűek (volt jobbágyok, városi polgárok, ipari és mezőgazdasági munkások, kereskedők) házasságára vonatkoztak. A nemesek, honoráciorok és jászkunok házasságában eltérő szabályok érvényesültek. Az 1946. évi XII. tc. a szabályozást egységesítette és a szerzeményi közösséget általánossá tette. 8