Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 29. § részének használata fejében - a felperes tulajdoni hányadának arányában - többlethasználati díj fizetésére kötelezte. A felperes a mellékhelyiségeket - azok használatára történt feljogosításához képest - annak ellenére nem használta, hogy ezt a jogát az alperes nem vitatta és a használatban őt az alperes nem is akadályozta meg. A felperes tehát azzal, hogy a mellékhelyiségek használati jogával nem élt s ennek következtében az alperes a mellékhelyiségeket a tárgyidőszakban kizárólagosan használta, többlethasználati díj iránti követelést az alperessel szemben jogszerűen nem érvényesíthetett. Ugyancsak megalapozatlan a felperesnek a nagyszoba kizárólagos használatából eredő többlethasználati díj iránti igénye. A bíróság ennek a szobának a kizárólagos használatára az alperest a nála elhelyezett közös kiskorú gyermekre tekintettel jogosította fel, a gyermek lakhatásáról pedig a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdése értelmében a szülők közösen kötelesek gondoskodni. Téves a jogerős ítéletnek az a rendelkezése is, amellyel az alperest a jövőre nézve a megváltási ár teljes kifizetéséig kötelezte többlethasználati díj fizetésére. A Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése értelmében a közös tulajdon az egyik tulajdonostárs illetőségének a másik tulajdonostárs tulajdonába adása esetén a bíróság határozatával (ítéletével) szűnik meg. Az ítélet jogerőre emelkedésével tehát a felperes az ingatlannak már nem tulajdonostársa, így őt a Ptk. 141. §-a alapján többlethasználati díj sem illeti meg (LB P. törv. II. 21 021/1991.). 97