Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1943

5

bán mindjárt Genfben történt halála után, aztán 1935»ben II. Rákóczi Ferencről, halála 200 éves fordulóján ; különösen lebilincselő volt ez utóbbi: a prézes lakásán, két órán át lélekzct visszafojtva csüngtek rajta a fiúk. Odavarázsolta a nagy szabadsághőst s az egész kort kö* /•éjük. Olyan ember beszélt Rákócziról, aki, mint Mikes »igen szerette az öreg fejedelmet«. — Feledhetetlen élményt szerzett lelkes, fiatal hallgatóságának. Ilyen élményekben gyökerezik a tanítványok el nem évülő tisztelete, hálája, szcrctete.

Az egykori tanítványok között van a csikszentdomokosi egy» szeréi székely porta szülötte, Erdély nagy püspöke, Márton Áron is. Antal Áron tanári életének bizonyára az volt a legmegragadóbb mozzanata, mikor a püspöknek egykori iskolájában tett első látogatása alkalmával a volt tanár üdvözölte püspökét. 1939. május 2í.»én az intézet ifjúsága és tanári testületé a tornacsarnokban összegyűlve várta a főpászfort.

Nemsokára ott állt közöttünk a püspök, szikár alakjával, jósá» got s férfias erőt sugárzó meleg tekintetével. Az igazgató köszöntője után a püspök volt förféneManára üdvözlő szavaiban megszólaltatta a Múltat, s annak jelent és jövőt formáló lelkét. „Az Ür felkent szol» gáinak — kezdette beszédét — évszázadokon át volt termékenységben gazdag bölcsője az Alma Mater. — Most a régi kincsesbányából új szinarany ragyogott elő, az ősi fészekből új sasfiók bontotta ki szárnyait“.

Forró napsütésben egyik székely falu kis kápolnáján új bádog» tetőt látott, melyről a ráhulló napsugarak pazar fényözönben vissza» verődtek. — „A Gondviselés elhívásának napsugara — mondotta — ráhullot! egy szentdomokosi kicsi székely háznak gyermekére, s bol» dogok vagyunk, hogy a visszaverődő sugarak egy része reánk esik, a mi intézetünket ragyogja be. Mert itt is készült az a hivatás, mely egész nagyságában ma előttünk áll. Az Alma Mater boldogan öleli keblére visszatért fiát s az anya szcrcteténck egész melegével veszi őt körül“. — A püspököt mélyen megindították a volt mester sziweható szavai. „Nehéz megszólalnom — mondotta — az elhangzott gondo» latok mély forrásokat fakasztottak fel bennem, — emlékek, érzelmek áradatát. Mindörökre szivembe zártam nevelőintézetemet s mindazo» kaf, akik lelkem kiformálásán munkálkodtak“. Rámutatott aztán az intézet magasztos hivatására a múltban : végvára volt a nyugati ke» reszfény művelődésnek, s ina is az : legyenek a fiúk e nagy hivatás» nak igazi végvári vitézei. —

Mikor Antal Áront vitézzé avatták, az új vitézek nevében ő mondót! köszönetét az avató tábornok — törzskapitánynak. A hűség