Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1942

23

rendezte meg az intézet tornatermében első hangversenyét. A műsor a következő számokból tevődött össze : 1. Négy csiki népdal. Egy* szólamu kar. (Kicsi madár, Egy gyenge kis madár, Októbernek cl* sején, Kis kertemben.) Közöskar. Vezényelt: Alpár Mária. 2. A magyar népdalról beszélt Lőrincz Irén tanítónőképző negyedik évf. növendék. 3. Halmos: Népdalok. Női kar. (Látod*e babám, Hej Vargáné, Hajdú tánc, Eltörött a kis üveg, Sárga csikó csengő rajta.) Gyergyőszentmiklósi rk. tanítónőképző énekkara. Vezényelt: Alpár Mária. 4. Bárdos: Jókedvű dallamok és Kodály: Katonadal. Férfi* kar. Majláth tanítóképző énekkara. Vezényelt: Papp Géza. 5. Bar* lók: Bolyongás, Csujogató és Kodály : Esti dal, Vízkereszt, Tánc* dal. Női kar. Gyergyószentmiklósi rk. fanitónőképző énekkara. Ve* zényelt: Alpár Mária. 6. Részletek Kodály „Székely fonó“ c. dal* művéből. Csíkszeredái m. kir. polg. leányiskola és rom. kát. Segítő* Mária gimn. énekkara zenekari kísérettel. Vezényelt: Sarkadi Elek. 7. Kodály: Magyarokhoz. Közöskar. Vezényelt: Papp Géza. 8. Bár* dós: Istené az áldás. Közöskar. Vezényelt: Sarkadi Elek.

Junius 11. Te Deum és bizonyítvány osztás.

A gimnázium VIII. osztályának búcsúzása. — Május hó r*én, pénteken délben volt az utolsó óra. Elhangzott az utolsó lecke, utol* jára szólt a csengő — s bezárult a középiskolás diákpálya. „Élmények, élmények, hosszú útra menyek“ népdalunk méla hangjai mellett, könyv* vei a kezükben, maradó társaik sorfala között vonultak le a Vili. ősz* tályosok az udvarra s a gyönyörű májusi napsugárban, a szabadban tartották meg a búcsút. Mindig van valami megható mozzanat a fiúk búcsújában, mikor az Alma Mater egy*cgy nemzedéket útjára bocsát az iskola kicsiny világából az élet nagyobb, veszélyesebb területére. Megkapó, midőn egy pillanatra megáll az iskola zsibongó élete s minden figyelem, minden érzelem központjában a búcsúzók állanak. Bizony, nyolc esztendő ezer szállal fűzi össze a lelkeket s fájó érzés rezzen végig ilyenkor távozók és maradók szívén egyaránt. A diák* családból kiválik a legidősebb testvér s elmegy messzi, messzi útra. Vigasztaló, hogy a hosszú útra nem mennek üres kézzel: az Alma Mater ellátta őket kincsekkel — csak jól- vigyázzanak rájuk : hit, bi* zalom, erő van bennük.

A VlII.*ok nevében Rácz Béla mondott köszönetét a tanároknak, akik 8 éven át az atya *szeretetével vezették őket s nemcsak tudó* mányt adtak nekik, hanem az életre szükséges nemes eszméket. Búcsúzik a VII.»tői, a többi diáktársaktól; a búcsúzás pillanatában elhalkulnak a borús emlékek, csak a szeretet, a hála szólal meg a