Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1942

Az énekoktatás helyzete középiskoláinkban.

Bárdos Lajosnak Mai magyar ének1) cimü kisebb tanulmánya fekszik előttem. Annak egyik helyén ezt olvasom : »Az uj énekes* rendi pedagógus nemzedék hatalmas közösség* és nemzetnevelő erő* két fedezett fel a közös énekben. 1. Az egészséget szolgálja. 2. A kedélyt gazdagítja. 3. Az Ízlést nemesíti. 4. Fogékonnyá tesz más szépségekre. 5. Tevékennyé tesz. 6. Finomabbá tesz. 7. Fegyelmez. 8. Felfrisiti a szellemet. 9. Kitartásra nevel. 10. A szociális érzést növeli. 11. A felelősségérzetet növeli. 12. Honismeretet is nyújt.2)

Ilyen mélyreható erők működnek közre az énekkari munkában és minden közös énekben egy egészségesebb, öniudatosabb, kitartóbb, fegyelmezettebb uj magyar nemzedék — nemzeti közösség kialakítása érdekében.

Es ennyi mindentől fosztja meg a gyermeket az, aki elvonja tőle az éneket.“

Kodály Zoltán írásai között lapozgatva ezt találom : „Az álta* kínos emberi lclekfcjlesztés mellett a zenében a magyarrá nevelésnek olyan eszközét bírjuk, amit semmiféle más tantárgy nem pótol. Tan* tervünk rettentő zcnctlcnsége, sőt zenéellensége ezért súlyos kára a nemzetnevelésnek is.“a

Hogy valóban milyen helyet foglal el az ének mint „kötelező tárgy“ a nyelvek, tudományok, ügyességi* és erkölcsnevelő tárgyak között, azt nem kell sokáig kutatni. Egy gimnáziumi órarend min* dennél beszédesebben mutat rá a tényleges helyzetre.: Az í. és II osztályban heti két óra, a 111. osztályban pedig heti egy énekóra. Ezzel aztán be is fejeződött a tanuló „zenei nevelése“.

Ha figyelembe vesszük még az iskolai leventcség és cserkészet keretein belül folyó ilyenirányú munkát — amely az első pillanatban alkalmasnak látszik ugyan, hogy hézagpótló szerepet töltsön be ~ meg kell állapítani a következőket:

Módszer, tervszerűség és az oktatók zenei készültségének teljes hiánya miatt az ott végzett munka — a legjobb akarat mellett is —