Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1941
8 kifása és az értelem művelése az idegen nép irodalmi termékeinek megértése alapján. Nem tagadják a „Können“ fontosságát, de ehhez vezető útnak a „Wissen“-! tekintik, azaz a nyelv tudatos ismeretét. A módszert illetőleg az Utasításokban a következőket olvashatjuk : Élőnyelvek tanításában helytelen minden módszer, melyben az idegen nyelven való beszéd nem fordul elő. (pl. a tisztán grammatizáló vagy tisztán torditgató módszer) De nem felelhetnek meg a direkt módszer különböző változatai sem, melyek hibás lélektanon alapszanak és távol* esnek a középiskola rendeltetésétől. Modern nyelvek középiskolai tanításában csak a közvetítő módszer alkalmazható sikerrel. Ez ugyanis egyesíti az előbbiek előnyeit szembetűnő hibáik nélkül. Nyelvtani alapra épit, de a nyelv gyakorlati elsajátítására fordítja a legnagyobb gondot. Beilleszkedik a középiskola kereteibe és érvényre juttatja a nyelvtani* tás formális képzőerejét is. A tanítás célja. A modern nyelvek tanítása a gimnáziumi nevelés és oktatás általános céljain kívül két külön célt tűz ki maga elé. Elsősorban a nyelvnek szilárd nyelvtani alapokra támaszkodó gyakorlati elsajátíttatását szóban, írásban és olvasásban. A második sajátos cél az illető nép szellemi életének megismerése és megértése. Mint a többi tárgynál, úgy itt is a nevelői szempontok az irányadók, ez főleg az általános emberi tartalmú és értékű olvasmányok kiszemelésével és feldolgozás sávál érvényesül. A modern nyelvek tanításában általában két foko* zatof szokás megkülönböztetni: egy alsót (V — VI. o.) és egy felsőt (VII—Vili. o.). Az alsó fokon főleg a mindennapi élet szükebbkörü nyelvének elsajáttíttatását kell megvalósítani. A felsőbb fokon a szellemi élet magasabbrendü nyelvébe való behatolás a cél, de úgy, hogy azért feledésbe ne merüljön a mindennapi élet már előbb megtanult szókincse. AZ OLVASMÁNY. A nyelvtanítás alapja az olvasmány. Ehhez fűződnek a beszéd* gyakorlatok, ebből vonják le a tanulók nyelvtani megállapításaikat a tanár irányításával. Fontossága több okból nyilvánvaló, bár vannak, akik a jogosultság némi látszatával az olvasmányt mesterkélt, filoló* gusizü lim*lomnak tekintik. Ezek azt követelik, hogy az iskolában közvetlenül beszélgessünk, hiszen a mindennapi élet is a szabad be* szélgefések legváltozatosabb formáiban folyik, az iskolai nyelvtanifás* nak pedig az élethez kell alkalmazkodnia. Ezekre az ellenvetésekre k
