Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1941

wismert tárgyi képzettel kapcsolni ? Segítségül hívhatjuk az etimológiát. A francia, vagy olasz nyelv tanulása közben a latin nyelv nyújt erre sok kedvező alkalmat. Az angol nyelvnél viszont a németnyelvi isme* retek gyümölcsözfethetők. Ha például a tanár az első francia órán sorraveszi a környező tárgyakat, a tanulók minden különösebb erő* feszítés, vagy előképzettség nélkül felismerik a classe*die Klasse, la salle*der Saal la table*tabula, le mur*nnirus, la porfe*porta, la fenéire* fenestra*das Fenster, le banc*der Banc, la lampe*a lámpa la craie*a kréta, le livre*liber le plafond*a plafon, mennyezet — szavakban a megfelelő latin, német vagy magyar szót. Magasabb fokon még na* gyobb sikerrel hasznosíthatók a latin nyelvi ismeretek. A három tőből képzett aller rendhagyó ige egyszerre megvilágosodik a tanuló előtt, ha a tanár röviden utal arra, hogy három latin ige összeolvadása adta e rendhagyó ige alakjait: az aller, allant alak az ambulare, a je vais, tu vas, il va a latin vado, vadere (Quo vadis Domine ?) s a futurum j’irai, tu iras, il ira a latin co, ire igéből származik. Ezzel egyúttal betekintést engedtünk a nyelvfejlődés végtelen lehetőségeibe is. Ugyan* csak célszerű rámutatni arra, hogy a rendhagyó igék szabálytalan kép* zésü alakjai mögött valami rejtett szabályszerűség rejtőzik. A praesens egyesszámának három személyét, valamint a többesszám harmadik személyét azonos tőből képezzük : pl. a vouloir igénél je vcux, tu veux, il veut, nous youlons, vous voulez, ils veulent. A mourir igé* nél je mcurs, tu meurs, il meurt, nous mourons, vous mourez, ils meurenf. Ennek oka a latin hangsulyförvényben van. A latin hang* súly u. i. általában az utolsóelőtti szótagra esik. (pl. az amare igét a jelenben Így hangsúlyozta a latin : amo, amas, amat, amamus, amatis, amanl). Másképpen változott tehát a hangsúlyos, mint a hangsúlytalan helyzetben álló szótag.

BESZÉDGYAKORLATOK.

A modern nyelvek tanításában a beszédgyakorlatoknak jut a legfontosabb szerep. A legelső órán a tanítás kiindulópontja beszéd* gyakorlat. Rámutatunk az asztalra és kérdezzük : Qu’ est*ce que c’est? Was ist das? Többször megismételjük a kérdést, majd felelünk rá : C’est la table. Das ist der Tisch. Rövidesen akad fiú, aki tud felelni és igy rátérünk lassan a többi tárgyra is. Majd új elemet vi* ázunk bele a kérdésbe : Qu est la fable ? Esetleg megismételjük lati* nul: Ubi est illa fabula ? Csak e formák jó begyakorlása után vesz* szűk elő a könyvet. Mihelyt egy kissé megszokták az olvasást, az olvasmány lesz a kiindulópont, de minden olvasmányhoz bőséges

11

r