Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1940
Csíkszereda hazatért 1940. szept. 11. 1940. aug. 30»án a tengelyhatalmak: Német» és Olaszország külügyminiszterei meghozzák a bécsi elöntést s a rádió szét röpíti a megváltó hírt: Észak»Erdély és a Székelyföld visszatért Magyarország kebelére. Pár nap múlva a honvédvezérkar kiadja az intézkedést: a honvéd» csapatok szept 3»én indulnak a visszacsatolt terület bir» tokbavételére,- városunkba szept. 11 »én fognak bevonulni. Mindörökre feledhetetlen nap. Az őszi napsugár arany» lóan ömlik a zászló»díszben pompázó városra. Az ősi gimnázium főbejárata fölött újra ott ragyog a régi arany» betűs felírás,- alatta a rejtekéből előkerült régi, címeres zászló leng. Ettől jobbra»balra, végig az egész homlokzaton új zászlók lobognak, hirdetve mind a trianoni sírból való fel» támadás nagy ünnepét. A gimnázium előtt az utat hatalmas diszkapu íveli át, tele virággal. A diszkapu körül s attól kezdve le a vár» megyeház előtti ünnepi emelvényig, másfél kilométeres út» vonalon, örömtől sugárzó arccal, több ezres tömegekben a várakozó csíki székely nép, a város és falvak népe: Táp» loca, Somlyó, Csomortán, Pálfalva, Deine, Szentlélek, Mind» szent, Menaság s más közeli falvak lakói hullámzanak ott színes áradatban. Lázas izgalom az örvendő arcokon: vár» ják Gyergyó felől a honvédeket. A honvéd szónak mindig meg volt a sajátos varázsa. A 48»as idők harcosai tették híressé, a Felvidék és Kár» pátalja visszatérte gyarapította fényét, dicsőségét. De soha
