Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1940
12 Fogadjátok hát a zászlót úgy, amint adjuk néktek! Testvér adta rabságból menekült testvéreinek: sokat, nagyon sokat szenve- dett, a szenvedésben újra meg újra megtisztult és mindig mindenben az igazságért küzdő, hittel cselekvő, hazánkat éppen ezzel a példa-» szerű hősiességével minden poklokon már annyiszor átsegítő testvérének: az erdélyi ifjúságnak. Ezt az ifjúságot képviselitek Ti is, a legjellegzetesebben I í: székelyek a mi szívünkben. Veletek mondjuk újra, szinte imádkozzuk a zászlóátadás ünnepi percében : Szabad hazában Istennel élni Istenért!« Az igazgató a mélyen megindító, felemelő, feledhetetlenül szép gondolatokhoz e szavakat fűzte hozzá: Kedves Fiúk! Eljött a zászló hazánk fővárosából. Rábízták, belehimezték ezek a diáklányok ideálizmusuk minden szépségét és jóságát. íme itt van, vegyétek át és szeressétek ezt a zászlót! És inkább haljatok meg mind, de a kezetekből soha ki ne engedjétek! Ezután dr. Csipák Lajos tanár, tb. kanonok felszentelte a zászlót, tüzes beszédet mondván annak jelentőségéről: a szent ereklye nemcsak ünneplő dísz, hanem kötelez is: magyar öntudatra hűségre, munkára! Legyen a trikolor szimbóluma a székely ifjúság lelkének: szívében soha ki ne haljon a remény üde zöldje, arca súgározza az élet egészséges tiszta pírját. De e kettő csak akkor valósul meg, ha az ifjúság lelke megőrzi mindvégig a nemes, férfias erkölcs patyolat-fehérségét. Az ifjúság nevében László Antal VIII. o. t. tartalmas beszéddel vette át a zászlót: »Főgimnáziumunk történetének nagyjelentőségű ünnepe a mai nap, melyen új zászlót kap az ősi Alma Mater. Most, amikor az intézet ifjúsága először pillantja meg az anyaországból érkezett drága magyar zászlót, minden diákon a legmagasztosabb érzelem és legmélyebb meghatottság vesz erőt. Ezen ünnepélyes pillanatban szívünből kitör a hála és imádságos lélekkel nézzük a messziről érkezett zászlót. Nekünk, kik idegen uralom alatt születtünk, még nagyobb jelentőségű ez a mozzanat, mert idáig nyíltan soha nem mutathattuk ki érzelmeinket és gondolatainkat. Ez az első alkalom, amikor minden lelkesedésünkkel és szívünk egész melegével ünnepelhetünk. Hányszor gondoltunk erre a pillanatra és hányszor vártuk, hogy a mi kezeinkben is magyar zászló lengjen! Ezer hála azoknak, akik küldték«. A to* vábbiakban foggadalmat tett: hogy amint eddig is — az idegen
