Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1940
soha. Inkább mind egy szálig elpusztulunk, de a letűnt uralmat erre a földre többé nem engedjük. Nekünk ez a föld megszentelt föld, melyhez ragaszkodunk! Nekünk ezen a földön élnünk és meghalnunk kell! Ezt a földet el nem hagyjuk soha! Leírhatatlan lelkesedés, éljenzés és ünneplés fogadta a beszédet, valamint a tábornok rákövetkező válaszát is. — Kedves Székely Testvéreim — szólt a csapatok parancsnoka — megköszönöm ezt a felejthetetlen, gyönyörű ünnepséget. Pál Gábor dr. úrnak, a ti hivatott vezéreteknek, akinek neve Erdélyen túl is ismeretes, külön is köszönetét mondok. Amikor legfőbb hadurunk kiadta a parancsot, hogy Csíkországba vonuljunk be, mindannyiunknak jobban dobogott a szívünk. Nekünk is drága ez a föld. A világ# háború során sokan harcoltak közülünk, a keleti Kárpátok bércein és lejtőin. Sokan az életüket is feláldozták. Akkor járunk el és cselekszünk a székely hősök nevében, ha összefogva nemcsak megvédjük a mostani határokat, hanem naggyá tesszük az országot. A székely himnusz komoly, imádságos akkordjai zárták be a bevonulás és fogadás magasztos, örökre emlékezetes ünnepét. A székely bércek és fenyvesek népe imában és áhi^ tatban borult le a Mindenható előtt, hogy elhozta nekünk a felszabadulás napját, hogy itt köszönhettük őseink földjén a szabadság első hírnökét: a magyar honvédet. Ez a hon^ véd lezárt egy feneketlen sötét múltat, s minket, akiknek a letűnt hatalom részéről a Madách eszkimójának állati sorsa volt szánva, odaállított egy új dicsőséges ezredév kü= szöbére... Ősi intézetünk is, megszabadulva az elnyomatás bilincseitől, ott áll az új idők küszöbén s hittel, bizalom^ mai néz a jövőbe. A történeti nagy napok hozta felsza« badulás öröme nála is, mint minden hű magyar szívben — gazdag forrása lesz a hitet és hazát önzetlenül szoU 6
