Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1940

IV.

Intézetünk az 1940 — 41. tanévben.

A román „Regulament“ szerint augusztus 25-én megkezdett beíratások javában folytak, amikor augusztus 30-nak délutánja meghozta a várva-várt örömhírt: felszabadulásunkat a huszonkétéves rabság alól.

E nevezetes napon épen alakuló értekezletre gyűltünk volt össze. Alig hogy megkezdtük, jött a megváltó hír s az értekezlet átalakult Te Deum-os hálaadássá. Le nem irható örömünkben Papp János, volt igazgatóval az élen, az intézet kápolnájába siettünk hálát adni Istennek megváltásunkért. Hő fohászunkat küldöttük Istenhez, tartsa meg nekünk országgyarapitó Kormányzó Urunkat és szabadítsa fel délerdélyi és a többi, még idegen járom alatt sinylő magyar testvéreinket is. Örömünk még fokozódott, amikor váratlanul Sándor Imre, ált. püspöki helytartó úr is megjelent közöttünk. A hálaadás befejeztével 22 esztendő után először, leírhatatlan lelkesedéssel csendült fel kápolnánkban ajkunkról a magyar imádság — a Himnusz.

Másnap hajnalra kiléptek kölönböző rejtekhelyeikből a magyar történelem nagyjainak képei és elfoglalták az intézet előcsarnokában és folyosóin helyüket, amelyet 22 esztendőn át oláh fejedelmek bitoroltak. A város lakóssága egész nap ennek csodájára járt. És kiásta rejtekeiből Papp János igazgató az intézet ősi magyar lobogóját, az építkezés adatait megörökítő nagy márványtáblát és a többi gondosan megőrzött relikviát.

Néhány nap múltán, 22 esztendei száműzetés után, régi helyükön voltak mind és a lakósság örömujjongása közepette szeptember

11.-én bevonuló 2. honvéd-gyorsdandárt már magyar köntösben üdvözölte az intézet. Sok társával együtt lengette az ősi címeres lobogót a Hargita szele és az épület oromzatán ismét ott tündököltek a visszasütő napsugár özönében a régi felirat: „Róm. Kát, Főgimnázium“ aranybetüi.