Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1921

I.

Az ifjúság püspöke.

1897. május 1-én szentelték püspökké a budai Mátyástemplomban Magyarország egyik legtekintélyesebb főúri családjának, volt zászlós urának sarját, a 33 éves gróf Maj- láth Gusztáv Károlyt és elküldötték Erdélybe, hogy az akkori Magyarországnak területben legnagyobb, anyagi javakban egyik legszerényebb, nemzeti szempontból egyik legfontosabb, történelmi múltjánál fogva legtekintélyesebb, a viszonyok és körülmények mostohasága miatt legnehezebb, legtöbb munkát igénylő egyházmegyéjének — a pusztulásnak, veszendősegnek annyira kitett drága magyar kathoükus lelkek e küzdelmes misszióterületének legyen a főpásztora.

Ennek ma 25 esztendeje. És Erdélyország jubilál. A 25 év csodás, kivételes, valóban apostoli püspöki tevékenységét ünnepli. Nem a hivatalos ünneplések a fontosak. A viszonyok miatt azok most sokkal szerényebbek, mint amit e 25 év érdemelne, hanem Erdélyország valamennyi katholikusának a szív mélységéből jövő felfohászkodása és aztán Erdély minden magyarjának áldó, kérő, hálaadó, büszke őrömtől és aggodalmas gondtól terhes gondolata, ami földi értékjelzővel, különösen a gyönge szó erejével meg nem mérhető, de ami a természetfölötti, az imponde- rábiliák világában minden külső pompánál értékesebb.

Intézetünk is belekapcsolódott az általános ünneplésbe és mi sem természetesebb, minthogy értesítőnket az ő képe díszíti és az első lapoknak róla kell megemlékezniük. Mi annyira közel érezzük őt hozzánk, hogy jubileumát valósággal családi ünnepünknek tartjuk, amelyhez nem illik semmi cicoma, semmi parádé. Itt is a róla való megemlékezésben kerülni akarunk minden fölösleges szót és kifejezést.

A Majláth püspökről szóló Írásoknak nagyon kell