Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1921
8 náriumi ebédet. De mikor olyan drága csemege minden elejtett szava! Délután fél 3 órakor már kezdetét veszi a reá nézve legértékesebb munka, a gyóntatás, a lelkek formálása. Ez olyan szent szenvedély lehet nála, akárcsak a művésznél a műalkotás. A gyónók nem fogynak... Jönnek, egyre jönnek. Hogy mi történik a püspök szobájában, arról csak a biinbá- nat szentségének Istene tud. Csak azt lehet lá'ni, hogy fölemelt fővel, nekitüzült arccal jönnek ki egymás után. Este 8—9 óráig a püspök nincs ezen a világon. Ezt a munkát nap-nap végezni rajta kívül senki nem tudná. Az esti imát a kápolnában lelki fiaival együtt mondja el. Föllép még a szószékre és beszél hozzájuk. Oh milyen szépnek, kívánatosnak tudja előtiük rajzolni a kegyelmi, tiszta életet! E sereg e percben megtudna halni Krisztusért, életét tudná adni az ő apostoláért. Elcsöndesiilt a szeminárium. Mindenki aludni tért, csak az van még ébren, aki ma legtöbbet dolgozott. Este 11, 12 óra. A szubrégens ajtaján halk kopogás .... Jön a püspök, h ogy fiait a nehézlevegőjü hálószobákban is sorra látogassa, hogy megnézze nem csúszott e le valamelyikről a paplanka, hogy meleg áldozó kezével megsimogassa a homlokát annak, akit épen valami nehéz álom gyötör. Nem is atyai, hanem egyenesen anyai szeretet kell ide. Reggel ő van ébren legkorábban Hiszen annyian várják már, kik tegnapról elmaradtak. Aztán jön a szent-mise. Milyen boldog, hogy ott látja a megtisztult lelkeket az oltár körül, hogy nyújthatja nekik a legszentebbet Hiszen ö az Oltáriszentség 'püspöke. Lelkeket hódítani, a lelki életet nagy-nagy optimizmussal mélyíteni és ennek a célnak szolgálatában az Oltáriszentség kultuszát emelni senki sem tudja jobban őnála. A gyakori szentáldozásnak szívós úttörője, mondhatni egyedüli lankadatlan folytatója. Mások, különben buzgó lelkek megtörtek, kifáradtak az emberi gyarlóságok, gyengeségek közepette — Majláth püspök hisz a lelkek nevelhetőségében. Szóról-szóra veszi a szentirás szavait: Szentek legyetek.. . Nincs más vágya, minthogy naponkint körültérdeljék az Urasztalát. Ezt munkálni, erre buzdítani, ezért naponkint imádkozni nem szűnik meg soha.
