Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1921

dalmi és erkölcsi szervezetünk a barbárság állapotában maradt.« Azért adta ki a hatalmas jelszót a szelidlelkü X. Pius pápa: Instaurare omnia in Christo! — Megújítani mindent Krisztusban! Ez valóban az igazi haladás programmja. Hasonlót kiált Chamberlain is a világba: »Krisztus születése a világtörténet legfontosabb napja. Ha a világ nem néz a Golgota áldozatára s hamarosan meg nem ujul lelkében - a tudomány és a társadalom csődje fog bekövetkezni « Vall­juk meg, hogy mi épen e csődnek a kezdetén vagyunk. Fölemelkedésről és igazi haladásról tehát csak akkor beszél­hetünk, ha az előretörtetö kultúra és civilizáció az evangé­lium alapjára állva minél több ember szivében teremti meg a megelégedést s a viszonylagos boldogságot. De akkor tekintetét főkép nem kifelé, hanem befelé kell fordítania. Legyen feladata a belső ember kimivelése ama fenséges etikai eszközök alkalmazásával, melyeket a kereszténység teljes gazdagságban tár elébe. Ez a szép egyéniségek, az előkelő lelkek iskolája. Ha az intelligencia az egész vonalon minél több embert igyekszik idevezetni, odavezetvén természetesen elsősorban önmagát — akkora legüdvösebb reformok útjára lépett. Mit érnek a legszebb intézmények, ha az emberek, akik azt kitöltik, nem méltók arra a hivatásra, amelyet az intézmény tőlük követel? A szocializmus mai formájában a sok nemes törekvés mellett fájón érezzük a hiányát annak, hogy a társadalmi átalakulás eszméinek még a legkiválóbb hordozói is megfeledheznek az ember jobb feléről, a lélek­ről. Vigyük be tehát a reformoktól izzó korba az ész számára a kereszténység isteni alapitójának hittanát. Amaz eszünk szemében nem sejtett világokat fog megnyitani, emennek követelése teljes harmóniát, fölemelő szeretet-viszonyt vará­zsol az ember és Teremtője közé. Egyénre és közösségre nézve kizárólag ebben látjuk a szelíd béke, megnyugvás és boldog­ság ki nem apadó forrását. Semmi külső kultúra sem fog ily magaslatra vezetni, még kevésbé azon túl! Ezt Goethe is megvallja: »Bármennyire haladjon is a szellemi műveltség, bármennyire táguljanak is és mélységesekké legyenek a természettudományok, bármennyire emelkedjék is az ész: a kereszténység erkölcsi műveltségén túl, amint ez az evangé­liumokban le van téve, sohasem fog haladhatni.« És Strin-

Next

/
Thumbnails
Contents