Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1921

II.

Jubileumi beszéd.

A május 7-iki ünnepélyen elmondotta Albert Vilmos.

Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim Kedves Ifjúság!

Ünnepre gyűltünk ide egybe, hogy hálánknak és hódolatunknak, a tiszteletnek és szeretetnek, a ragaszkodásnak és gyermeki .bizalomnak egész melegével köszöntsük és üdvözöljük azt a férfiút, aki immár negyedszázadja kormányozza főpásztori székén Erdély katholikus magyarjait a bölcseségnek, a jóságnak, az igazságnak minden szivet meghódító erejével. Nem hivatalos ünnep ez a mai, hanem ünnepe az örömben és szeretetben összedobbanó sziveknek, kik igaz lelkesedésük önkéntelen szárnyalásával röpülnek a fehérvári rezidenciának egy valóban nagy és jó ember jelenlététől megszentelt falai közé, bemutatni neki szeretetüket, gyermeki érzelmeiket s bár teljes mértékben méltányoljuk a tekintélynek nagy fontosságát, mégis felemelő érzéssel ma nem az a tudat tölt el bennünket, hogy rangot vagy állást ünnepiünk, hanem az, hogy Majláth püspököt. Sziveket, lelkeket vezetni neki nem a rang adott vezéri kardot. Bár az ő nagy emberi egyénisége szorosan össze van forrva a magas főpásztori elhivatással, de ezt a hivatást az a krisztusi példa bensőségétől és mélységeitől ihletett egyéniség töltötte ki szellemtől, szeretettől, a lelkek ügyében fáradságot nem ismerő tevékenységtől duzzadó, gazdag élettel. Neki tehát a szivek, lelkek vezetésére vezéri kardot a szellem és szeretet ereje adott, ereje annak a szeretetnek, melynek egész kincsét Majláth püspök 25 éven át pazar kézzel szórta különösen az ifjúságra. Mi, akik egykor ott álltunk, ahol most Ti vagytok, mikor még barna fürtű volt a föpásztor, egész életre töltekeztünk a belőle kiáradó szeretet áldó melegével;