Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1915, 1916
II. JMKMB FiNTML (1852—1916.) tanári gárdának egyik mbolásán majdnem egy honi fürdők látogatása, nagytekintélyű szakemberek tanácsa és a páratlanul gondos családi ápolás olykor meghozta és csillogtatta a gyógyulás reményét, hogy csalódásunk annál jobban fájjon. Vérző szívvel, de a keresztény hitből fakadó megnyugvással átlőttük körül ravatalát. Szentelt víz harmata, tömjén füst illata s könnyek bő zápora vegyült a koporsójára zuhanó rögök közé. Hullott a föld hamvadó porára, és aludt ő s nem ébredt fel zajára Most még nem ébred fel, csak majd a nagy napon ; de emléke és szelleme addig is él. Nem hal meg az ember egészen. Lelke túléli a test sírba dőltét. De nem hal meg különösen az, kinek munkássága az egyéni és családi érdek körét átlépve a közre hat. Jakab Antalt, a szerény embert, a feltűnés vágya nélkül dolgozó munkást Kézdialmás szülte Háromszékmegyé- ben, Kézdivásárhely és Gyulafehérvár nevelte s magasabb kiképzését a kolozsvári tudomány-egyetem adta meg. Pályáját a nagyernyei báró Bálintit családban kezdette mint dolgozott. Külföldi és Elmúlása nem lepett
