Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1914

itt már, hanem mint a finevelő subregense is az ifjúságnak él és gyűjti azokat az energiákat, amelyekből később annyi élesztő szikra áradt tanítványai leikébe. Itt ismerte meg egyik tanártársának nővérét, Antal Idát, akit később feleségül is vett. Csak egy évet töltött ennél az intézetnél. Önkéntességi szolgálata miatt ugyanis működését meg kellett szakítania. Ez a katonaév csak mélyítette helyes életfelfogását. A marosvásárhelyi 62-ik házi ezrednél szolgált. Izig- vérig katona, de itt se feledkezik meg kedvencéről: a dalról. A kaszárnya rideg falai között elvegyül a nép egyszerű fiainak sorában s azok ajkáról les el egy kis kötetre való katona-nótát. Szándéka volt kiegészítve közrebocsátani.

Gyűjtögetése mellett kedveszakadatlanul tanul s önkéntes társai közt a legjobb minősítésű vizsgát teszi. 1910-ben aztán Csíksomlyón nyer alkalmazást. Innen a gimnázium átköltözésekor 1911-ben Csíkszeredába került. Ott is, itt is példás buzgalommal végzi kötelességét mint tanár és internátusi felügyelő egyképpen. 1912-ben diplomája megszerzésekor megkapja a rendes tanári kinevezést s egyre fokozódó ámbicióval lát hozzá, hogy minél képzettebb és öntudatosabb munkása lehessen a középiskolának. A tanári értekezleteken mindenkor komoly megfontolással szól hozzá a felvetődött kérdésekhez s nem egyszer maga vetett fel eszméket, amelyek értékes megbeszélésekre vezettek. Az „Önképzőkör“ vezetésében kifejtett buzgalma pedig a kifejezett elismerés jutalmát nyeri meg. Rendkívül sokat olvas és gondos jegyzetei egyre gyarapodnak. Sőt itt-ott megjelenő cikkeiben el is árulja, hogy a rábízott tőkével jól sáfárkodott. A „Katholi- kus Szemle“, „Közművelődés“, „Csíki Lapok“, „Szé