Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1914

I.

AGNER BÉLA.

1885-1914.

A programmértekezések helyét gyászkeretű megemlékezések foglalják le az idén sok értesítőben. A világháború iszonyatos hullámai oda is becsaptak, ahol a csöndes béke és a megértő szeretet munkája szokott folyni. Az iskolából is magával ragadott már első kavarodása sok dolgos kezet. A tanítók százainak- ezreinek kellett otthagyni a katedrát, ahonnan annyiszor hirdették-hangoztatták a kultúrában előhaladott ember magasztos ideálját: az örök békét. És otthagyták szívesen és otthagyták örömest, mert testbe vágyott a szintén sokat emlegetett, az egész nemzeti nevelést átható és irányító ige: a hazaszeretet. Otthagyták a fejlődő lelkek formálásának egyszerű műhelyét, hogy felcseréljék egy súlyosabb kötelesség nagyszerű terével: a csatamezővel. És elvonultak közülünk is számosán és elvonult Ágner Béla is az elsők között, hogy ne térjen vissza többé soha . . , Hogy vére hullásával reálizálja azokat az eszméket, amelyeken a múltnak hősi alakjait élesztgetve úgy tudott lelkesedni a magyar irodalom tanára. A hősök sorsában osztozott. 1914. október 16-án Nowe-Miesto közelében elesett. Golyó oltotta ki fiatal életét. Azt az életet, amely oly sokat Ígérő volt s amelynek elmúlása oly keserű, oly fájó ... Hiszen a pálya kez-