Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1914

De igen nagy a mi intézetünknek, az érd. r. k. egyházmegyének s a nemzeti nevelésügynek vesztesége is.

Ezért, bár napjainkban ezer sebből vérzik az ország s általános a gyász, mégsem indokolatlan, ha egy pár pillanatot szentelünk emlékezetének.

Mint szeretném, ha épen úgy, mint egykor a szomorúak imádott vigasztalója a bethániai sírnál, én is így kiálthatnék abba a nowe-miestói katonasírba : barátom, jöjj ki; barátom, lépj elő ! De nem mozdulnak a hantok ; nem adja vissza lakóit a sírgödör. Én mégis úgy érzem, hogy Agner Béla él, itt mozog közöttünk daliás alakjával, dalos kedélyével, nagy szívével és szép lelke drága kincseivel. Mert a négy évi együttműködés erős érzelmi és erkölcsi kapcsolatokat termelt. Innen van, hogy most is, midőn ő már az örökkévalóság útján jár, meleg érzéssel,.édes fájdalommal és nemes büszkeséggel valljuk magunkénak.

Alig van ember, kinek ne volna értéke. Hiszen még a gyomnak is van virága. De aki oly szerencsés vala, hogy önmagában egyesíthette a legértékesebb erkölcsi készségek s a tiszteletreméltó jellemvonások egész sorozatát: az feltétlenül számíthat munkatársainak és a társadalomnak nemcsak rokonszenvére, hanem becsülésére is.

Becsülni tanultuk férfias határozottságát, nyilt őszinteségét, eszményi gondolkodását és lebilincselő szívességét. Tudott örülni az örvendezővei, de nagy fogékonysággal birt embertársai fájdalmának átérzésére is. Csakhogy az ő résztvevő fájdalma nem maradt a hangulatnál csupán, hanem érvényesült cselekedetben is. Áldozni is tudott.

S vájjon ezek a legemberibb tulajdonságok hon_______ ____ _______ 9