Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912

álmodhatja vissza a jó püspök Bakócza virágos, illatos parkját, amelyet be-bejárnak Döbrössy bácsival. Itt van előttem a másik kép, az energikus ajkú strassburgi joghallgató. Ennek a fényes tehetségű, nagyreményű ifjúnak a szívét töri össze az országot, fejedelmet megrendítő csapás, a szerető atya tragikus halála. Ennek a megrendítő katasztrófának kapuján keresztül lép oda az Úr oltárához. A gyermeki lélek rendül meg benne, talán azért lesz a magyar ifjúság gondviselésszerű atyja. A szenvedések durván borzalmas éjjeleit kell megérnie, az emberi lélek legiszonyúbb eldurvulásának az áldozata — és ebből a katasztrófából tisztán menti ki bízó lelkületét. Majláth püspök ma is Magyarország legoptimistább férfia.

A kis pázmánitából esztergomi tanulmányi felügyelő, majd komáromi plébános lesz, és aztán 1897-ben megjelenik közöttünk. Főúri család sarja, fiatal: csoda-e, ha kezdetben annyit emlegették, hogy a születés emelte a püspöki székbe. De ennek a 16 esztendőnek története megmutatta, hogy soha ember pazarabbul nem igyekezett kiérdemelni az előlegezett bizalmat, mint gróf Majláth G. Károly.

Tizenhat esztendeje járja Erdélyországot. Nincsen ennek olyan eldugott része, ahova el ne jutott volna, már ki tudja hányszor ? . . . Útját nem az eléje szórt virágok jellemzik, hanem az apostoli küzdelmes munka tettei. Azt tudja ma mindenki — bizony nagyon is sokan tudják ! — hogy nem lehet senkinek olyan kicsiny, vagy nagy, együgyű, vagy komoly, lelki, vagy testi baja — ami Majláth püspököt ne érdekelné és amelynél segítségét föl ne ajánlaná. A szeretet, a könyörület tékozlója ! És nem úgy ad, mint mások! Hideg pénzt adhatnak mások is és adnak

4